Amikor a foci egy pillanatra hátra lépett

A világbajnokságok idején általában a gólokról, a taktikáról, a sztárjátékosokról és a meglepetésekről beszélünk. A Németország–Curaçao mérkőzés után azonban nem az eredmény maradt meg bennem leginkább, hanem valami egészen más.

A 777 facebook oldalán láttam meg egy fotót. A német válogatott fölényes, 7–1-es győzelmet aratott, a mérkőzés lefújása után néhány játékos nem a kamerák felé indult. A pálya szélén keresztény labdarúgók álltak össze egy körbe, megfogták egymás kezét, lehajtották a fejüket, és közösen imádkoztak. A sport világát ma gyakran a rivalizálás, az indulatok és a folyamatos versenyhelyzet határozza meg.

Éppen ezért volt erős ez a látvány: hogy a győztesek és a vesztesek egy pillanatra félretették mindazt, ami elválasztotta őket. Nem a mezük színe, nem az eredmény, nem a nemzetiségük volt a fontos, hanem az a hit, amely összekötötte őket. Keresztény emberként különösen megható volt számomra ez a kép.

A Biblia szerint Krisztusban testvérek vagyunk. Ez a mondat sokszor elhangzik templomokban és egyházi közösségekben, de ritkán látjuk ilyen kézzelfogható formában megjelenni. Ott, a pálya szélén azonban pontosan ez történt. Olyan emberek álltak egymás mellett, akik néhány perccel korábban még ellenfélként küzdöttek egymás ellen. Talán ezért érintett meg olyan sokakat ez a rövid jelenet. Mert emlékeztetett arra, hogy a győzelemnél és a vereségnél is vannak fontosabb dolgok. Hogy a sport lehet több puszta eredményeknél. Egy zajos, sokszor megosztott világban a hit, az alázat és az összetartozás csendes üzenete ma is képes megállítani az embert egy pillanatra.

A mérkőzés végeredményére néhány év múlva talán már kevesen emlékeznek majd. Arra a közös imára viszont valószínűleg sokan.

Őry Rózsa

Forrás: 777 FB oldal